Kutatási előzmények, célkitűzések

     A múlt század 90-es éveiben longitudinális, követéses vizsgálatokat végeztünk Szabolcs-Szatmár-Bereg megye nyolc községében, A magyar nyelvjárások atlasza (a továbbiakban MNyA., nagyatlasz) szabolcsi, szatmári, beregi kutatópontjain (vö.: P. Lakatos-T. Károlyi 1992a: 37-68; 1992b: 13-21; 1993: 103-114; 1996: 19-24; 1998a: 219-227; 1998b: 238-245). A közösségi szempontú valóságosidő-vizsgálat eredményei arra a felismerésre vezettek bennünket, hogy az északkeleti nyelvjárási régió jellemző sajátságait a maguk lehető teljességében már csak a történelmi megye határainkon túli településein lehet megtalálni. Szükségessé vált tehát a kutatópont-hálózat kiterjesztése az országhatár túlsó oldalán lévő kárpátaljai és romániai magyarok lakta településekre. Gyűjtőhelyeink így a magyarországi Lónya, Barabás, Beregsurány, Tiszabecs, Nagyar, Rozsály, Csengersima, Bátorliget és a velük "átellenben" lévő, az országhatár elválasztotta Bótrágy (Batragy), Beregsom (Som), Mezőkaszony (Koszony), Tiszaújlak (Vilok), Badaló (Badalovo), Beregszász (Berehove) (Ukrajna, Kárpátalja), valamint Pusztadaróc, Kispeleske (Pelişor), Szamosdara (Dara), Börvely (Berveni) (Románia). A kutatópontok a történelmi Szatmár, Bereg, Ugocsa megyéhez tartoztak, az északkeleti nyelvjárási régióba sorolhatók (Juhász in Kiss szerk. 2001: 292-296). A trianoni mesterséges határ az addig szoros kapcsolatban lévő településeket elszakította egymástól, így az elmúlt évtizedek nyelvi változásai eltérő társadalmi, gazdasági és nyelvpolitikai körülmények között mentek végbe, s a múlt század 90-es éveinek társadalmi-politikai változásai is más-más helyzetet teremtettek Magyarországon, illetve Ukrajnában és Romániában is. Kutatópont-hálózatunk keletre, illetőleg északkeletre történő kiterjesztésével az országhatár nyelvi egységesülést és az ezzel összefüggő elkülönülést befolyásoló szerepének vizsgálata mellett lehetővé válhatott a nyelvjárási határok és egyes vizsgált jelenségek izoglosszáinak pontosabb megrajzolása, de az eltérő történelmi-társadalmi és a beszélőközösségi kontextus (vö. Kiss Jenő 1995: 66) nyelvi változást befolyásoló szerepének vizsgálata is.

     Az 1997-től a hármas határ mentén végzett, az országhatárokon átívelő kutatásaink legfontosabb célkitűzéseit az alábbiakban fogalmaztuk meg: az országhatár nyelvi elkülönítő szerepének mennyiségi mutatókkal való bemutatása; a különböző nyelvi szituációkban élő, más-más beszélőközösségekhez tartozó, azonos szociokulturális státuszú csoportok nyelvhasználati mutatónak összevetése; a nyelvi változások szinkrón dinamizmusának érzékeltetése; a lehetséges változási irányok előrevetítése (vö. P. Lakatos szerk. 2002: 41-42).

     A részeredmények összegzése és publikálása során egyre inkább és egyre határozottabban kikristályosodott az, hogy célkitűzéseinket többdimenziós nyelvföldrajzi ábrázolással, többdimenziós térképlapokkal valósíthatjuk meg. Ehhez szükségessé vált a hármas határ mentén gyűjtött, az ezredforduló nyelvállapotát tükröző jelentős mennyiségű adat számítógépes rögzítése, adatbázis, informatizált nyelvi korpusz létrehozása. Mindezt már a 2009-től induló OTKA K 76239 számú pályázat keretében valósíthattuk meg. (Korábbi munkánkat az PFP 5309/1977, FKFP 0890/97 és az OTKA T 025 237 pályázatok segítették.)

     Kutatásaink várható elméleti és gyakorlati jelentőségét az alábbiakban foglaljuk össze:

  1. A hármas határ mentén gyűjtött anyagból létrehozunk egy informatizált adatbázist, amely nemcsak a látszólagosidő-vizsgálathoz ad alapot, hanem a kutatópontokon lehetővé teszi a megismételhetőséget, a valóságosidő-vizsgálatot is. A kutatás mutatja a szociolingvisztikai módszerek szóföldrajzi vizsgálatokban való alkalmazhatóságát.

  2. Olyan - Magyarországon eddig még nem ismert és nemzetközileg is újszerű - többdimenziós térképlapokat tartalmazó CD-ROM-ot készítünk, amely a földrajzi alapú társadalmi vetületű nyelvi tendenciákat mennyiségileg is mutatja.

  3. Ezzel - kutatási területünkön - egzakt módon tükröztethetők a mesterséges országhatár okozta nyelvhasználati különbségek, valamint a fáziskésés tényei; de ugyanakkor várhatóan az is, hogy az északkeleti nyelvjárási régiót ezzel együtt a határon inneni és túli nyelvjárások egységeként kell szemlélnünk.

  4. Új ábrázolási módszerünkkel megvalósíthatónak tartjuk, hogy településenként úgy ábrázoljuk a regionális nyelvi valóságot, hogy "a két szélső pólusban, illetőleg az általuk közrefogott változásspektrumban helyezzük el a feltárt nyelvi adatokat, jelenségeket" (Kiss Jenő 1999: 424), s mindezekhez hozzárendeljük társadalmi disztribúciójukat.

  5. A társadalmi változók térképlapra vetítésével láthatóvá válik a nyelvi változók társadalmi disztribúciója, hordozóival együtt megragadható a nyelvi mozgás, jelezhető a változás iránya a társadalmi tényezők kiváltotta azonosságaival és különbségeivel együtt. Ábrázolni tudjuk a nyelvhasználatot jellemző dinamizmust.

  6. Pontosabban megrajzolható a vizsgált jelenségek izoglosszája, de láthatóvá válik az izoglosszán belüli tagolódás, mozgás is, előrevetítődhet az izoglossza várható módosulása.